Megkínálhatunk egy téntával? Gyere velünk irodalmi ihletettségű kulináris sétára
Se szeri, se száma a meséinkben, regényeinkben említett jellegzetes magyar ételeknek és a vendégszeretetnek. Egyes íróink az egyszerű klasszikusokról is olyan érzékletességgel mesélnek, hogy az embernek összeszalad a szájában a nyál. Jöjjön a mi menünk!
Táfelspicc
Krúdy önmagáról mintázott alakját, Szindbádot, öt köteten keresztül követhetjük nyomon. Kalandjai legalább olyan olvasmányosak, mint a gasztronómiai jelenetek. A húsleves tetején gyöngyöző zsírcseppek, a pirítóson röcögő velő olvasók ezreinek hozza meg az étvágyát. Krúdy egyik legkedvesebb fogása, a Táfelspicc is szerepel a regényben, amit mi is ismerhetünk a menzáról.
A Táfelspicc levesben főtt marhafartő, amit kivesznek a léből és krumplival, gyümölcs- vagy zöldségszószokkal tálalnak. Táfelspiccnek nevezhetjük a sóskát, spenótot is, ha főtt hússal és burgonyával kerül a tányérra.
A török hódoltság pozitív hozadéka a kávé elterjedése Magyarországon. Gárdonyi az Egri csillagokban szemléletesen téntaként említi, hiszen színe olyan sötét, mint az íráshoz használt tintáé.
A kávé és a kávézás szokása egyre népszerűbb lett a magyarok körében is. Annyira, hogy nem csak saját élvezetünkre isszuk, hanem vendégeinket is ezzel kínáljuk. A vendég kávéval kínálása szintén török hagyomány, ezzel marasztalták a látogatót, hogy egy jóízűt tudjanak beszélgetni.
A többszemélyes kanapén kényelmesen lehet ücsörögni egy finom fekete mellett
Hangzatos elnevezések, amik valójában rém egyszerű dolgot takarnak már Kosztolányi idejében is akadtak. Híres novellahősét, Esti Kornélt is megtréfálta vele, amikor az éhesen, alig néhány frankkal a zsebében betévedt egy kései órán is nyitva tartó vendéglőbe.
A háromféle tojásétek közül Kornél az omelette à Woburnra bökött, amit háromnegyedórás várakozás után tettek elé az asztalra. Ekkor világosodott meg a főhős, hogy amit rendelt, az lényegében nem más, mint rántotta. Csak méretében volt jelentősen kisebb, mint amit odahaza az édesanyja kiadós reggelireszolgált fel neki.
Indítsd a napod egy kiadós, igazán magyaros rántottával
A kőszívű ember fiaiból megismert étel magának Jókainak is nagy kedvence volt. A regényből azt is megtudhatjuk, hogy a görög olvasó nem más, mint paszuly, tehát bab, amit jó vastag rántással készítenek. Fenséges ízét pedig a belefőtt angyalbakancs, azaz disznóláb adja.
Az eredeti receptben se híre, se hamva csülöknek vagy kolbásznak, a legtöbb háztartásban azonban inkább ezekkel készítik ma már az író nevét viselő levest. Regényeiben szinte kivétel nélkül teret ad a kulináris szokások bemutatásának; kezdve magával a lakomára okot adó eseménnyel, a terítés mikéntjével, majd a furfangos nevű ételekkel.
Jókai hősei nem darás tésztát kapnak a tányéron, hanem tűzkövet homokkal, a farsangi mulatságon csehpampuskát (fánkot) esznek, amit krampampulival (bóléval) öblítenek le.
Az ízléses tálalás meghozza az étvágyat
